Populos pharaonis


Hajdanán azt mondták roma vagy cigány helyett POPULOS PHARAONIS. Az az Fáraó népe. Maguk a romák mondták ezt magukról akkoriban. Hogy ez valós eredetre utal e, vagy sem ezt homály fedi.

Alegóvatosabb becslések szerint is – mintegy 10-12 millió lelket számlál (Európában körülbelül 6 millió, más kontinenseken pedig még úgy ennyi emberről van szó, Ázsiában, Dél-Amerikában, Ausztráliában, Észak-Amerikában). Ha az egész világot tekintjük, láthatjuk, hogy általában romaninak nevezik önmagukat. Kivéve azok, akik nem!… A különféle népek, tehát azok a közösségek, illetve emberek, akikkel együtt élnek, a legkülönbözőbb nevekkel illetik őket. Zigeuner, heiden, cigányok, cigani, gypsies, gitanos, romany: ez a sok szó mind-mind ugyanazokra utal. Ezeknek a megnevezéseknek próbálunk utánajárni, lehetőleg (és ez nagyon nagy nehézség) csak annyi történelmi adalékkal, amennyi nélkülözhetetlen a megértéshez.

A cigányok Európában (halványzöld > 5%, zöld > 10%)
A cigányok Európában (halványzöld > 5%, zöld > 10%)
(Forrás: Wikimedia commons)

Név és identitás

Tény, hogy egy „megnevezés” használata egyúttal valamiképp a „megnevezett” tulajdonlását is jelenti. Ezért szólítja föl az Úr Ádámot, hogy adjon nevet teremtményeinek; ugyanez a mély gondolat munkált Cassius Clay fejében is, amikor kijelentett, hogy nem hajlandó a volt rabszolgatartóitól származó névvel élni: Muhammad Aliként ismeri a világ…

Számunkra még közelebbi, megrettentő példa József Attila története, aki ötévesen vidékre kerülve azt élte meg, hogy a befogadói egyszerűen kijelentették: olyan név, hogy Attila, nem létezik – attól fogva Pistának szólították… Ezt a „személytelenítést” soha nem tudta földolgozni a költő

A „dzsipszi” világ

A magyarban már nem gyakori a dszipszi szó, használatát eleve kerülendőnek, sőt, tabunak tartják. Ennek jól érthető oka az, hogy a szónak, illetve az ehhez hasonlatos megnevezéseknek a mi nyelvünkben kifejezetten negatív tartalma van: egyértelműen csak sértő és lenéző szövegösszefüggésekben bukkan föl. Aki ezt a szót (vagy valamely etimológiai társát – dzsipódszippdzsipusdzsipidzsipicsaadzsipdzsibolódzsipás szemű stb.; további variációkat is bőven találhatunk a „megfelelő kulturális beállítódottságú” honlapokon…) használja, az jól tudja, hogy bántó, lekicsinylő, amit mond; valószínűleg a célja is épp ez.

Ez a megnevezés egy tévedésen  alapul. A dzsipszi szó maga, a sok más nyelvben is meglévő, vándorszószerű alakváltozatával együtt eredetileg ’egyiptomi’-t jelent.

A hasonló formájú az újgörög ejiftosgiftoi, a román ţigan a francia gitans, a spanyol gitano, illetve a délszláv nyelvekben használt egjupcigipcangupcan, az albán evgjit , és persze magyarban használt dzsipszi forrása,  az angol gypsy is. Ezek mind az ‘egyiptomi’ jelentésű szavakkal függenek össze (vö. angol egyptian) szóból alakultak ki, a XVI.-XVII. században. Így jelentek meg először ezek az átírások: gipciangypcian.

Miért alakult ki ez az Egyiptomot fölidéző sok forma? A középkori Európa gondolati-nyelvi világában az egyiptomi megjelölés igen általánosan használtatott minden ’idegen’-re. Ennek a szokásnak a hátterében valószínűleg az is tetten érhető, hogy a kor uralkodó keresztény vallásán keresztül (gondoljunk az Ószövetségre) az egyiptomiakról lehetett mint „különös, távoli, egzotikus” népről hallani. Természetesen a zsidóság is ilyen furcsa, kívülálló nép volt, ám őket jól ismerték, együtt éltek velük, már a kora-középkortól. (Használták ‘idegen’ jelentésben a mór szó etimológiai megfelelőit is: ez eredetileg Észak-Afrika lakóit, később kifejezetten az arabokat is jelölte.)

Mindehhez hozzátehetjük, hogy Magyarországon, Romániában és Oroszországban a fáraók népe a latin populos pharaonis fordításaként kifejezést is használtak a romákra.

Európába érkeztükkor a romani emberek hosszabb ideig éltek a Balkán-félszigeten, ahol egy nyugati, tenger-partközeli területet valóban úgy emlegettek, hogy Kis-Egyiptom, azaz Gippe. A cigányok egyik vezetője magától a bizánci Bazileiosztól a Kis-Egyiptom hercege címet kapta, vélhetően az oszmán-törökök elleni katonai segítségért. Kis-Egyiptom tehát egy görögországi terület volt, ahol egyfajta cigány területi központ alakult ki. Ezt a törökök pusztították el, ami azért is figyelemre méltó, mert a cigányság története, ázsiai és európai mozgásaik nagyban összekapcsolódtak az Oszmán Birodalom terjeszkedésével.) A bizánci görög anyagokban találkozhatunk is az αιγύπτιοι [aigüptioi], azaz ’egyiptomi’ szóalakzattal.

Nyomós szempont az is, hogy valóban voltak olyan romani csoportok, melyek tényleg egyiptomiak voltak, s történelmi múltjuknak ezt a szakaszát jól meg is őrizték történettudatukban. Ők persze csak azért voltak egyiptomiak, mert az oszmán-török birodalom erőszakkal telepített cigányokat az akkor már meghódított Egyiptom területére. Az onnan Európába visszajutott cigányokról viszont joggal mondhatták, hogy egyiptomiak.

 

 

Források:

Hancock, Ian: We Are The Romani People, 2002. november Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa Könyvkiadó, 2008 Pinker, Steven: A nyelvi ösztön, Ponticulus Hungaricus, 1944 http://www.amarodrom.hu/archivum/2007/01/4.html

Grétsy, Zs.: Konszenzust? In: LAM 2001;11(10):650-1. Az Európai Parlament állásfoglalása a kisebbségek védelméről és a megkülönböztetés elleni politikákról a bővítés utáni Európában (2005/2008(INI)) http://www.aetas.hu/1999_4/99-4-17.htm

Magyar értelmező kéziszótár, MTA Nyelvtudományi Int., 2003

Bakos Ferenc (szerk.): Idegen szavak és kifejezések szótára, 2007

Poverty in Albania: a qualitative assessment

Kemény István (szerk.): A magyarországi romák (Változó Világ 31., Budapest, 2000)

Hauser, Thomas: Muhammad Ali: His Life and Times, Robson, 2004

Garai László: József Attila identitásai: alkotáspszichológiai esettanulmány Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz, Pécsi Tudományegyetem, 2006

Prónai Csaba: A cigány közösségek gazdasági tevékenységeinek kulturális antropológiai megközelítései. In: Kemény I. (szerk.): A romák/cigányok és a láthatatlan gazdaság, Bp.: Osiris–MTA, 2000


Inline
Inline