A CIGÁNYOK TÖRTÉNELME(I)


Kik is a cigányok?

Leszögezzük, hogy a következő elméletek, amelyek a cigányság történelmével kapcsolatban megfogalmazódtak, “csak” ELMÉLETEK. Bizonyítást egyik sem nyert megdönthetetlenül.

A címben az írtuk történelmei, hogy lehetséges ez? Azon egyszerű oknál fogva, hogy a származás és elvándorlás teóriák közt három(!) eléggé meggyőző elméletet is felállítottak kutatók, amelyeket aztán alátámasztottak kisebb nagyobb hitelességgel.

A három nagy vonal a következő:

Természetesen ezeken kívül számos verzió látott napvilágot és élnek a köztudatban, Mi csupán a három legközismertebb, és a legtöbbek által elfogadott elméleteket soroltuk fel és ismertettük.

Egyesületünk  a POPULOS PHARAONIS nevet viseli. Ez magyarul annyit tesz A FÁRAÓ NÉPE. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy névválasztásunk csupán az Európában egykor használt megnevezés előtt állít emléket, nem pedig állást foglal a cigányok származásával kapcsolatban.

Mi hát a cigány?

A valamilyen formában a magyar cigány szóhoz hasonló (pl. a középkori latin cinganus, a cseh Cikán, a szlovén és szerb-horvát cigan, a svéd zigenare, a német Zigeuner, a francia tzigane, illetve tsigane alakok, az olasz zingaro, a portugál cigano, a spanyol zincal, a román ţigan, a török çingene stb.) népmegnevezések mindegyikének a históriája a Bizánci Birodalom koráig, körülbelül a XIII. századig nyúlik vissza, s a görög ατσιγανος – nagyjából [atsziganosz] – ‘érinthetetlen’ szó rejtezik benne. Sokan úgy gondolják, hogy ez az indiai kasztrendszer ‘érinthetetlenek’ csoportmegnevezésének bizánci görög megfelelője. Lehetséges, hogy valóban így van, de több érv is szól ezen etimológia ellen. A legnyomósabb érv az, hogy mai tudásunk szerint  a cigányok nem is az érinthetetlenek kasztjába tartoztak, hanem harcosok voltak! Talán ezért is tűrték meg őket a görögök. Ez az ατσίγγαυοιατσιγανος szerkezetpár talán inkább úgy fordítható magyarra, hogy ’ne-érintsd-meg’, ’ne-nyúlj-hozzá’, ’ne-illessed’. A formula nem arra utal, hogy valamiért a bizánciak „nem akartak” a cigányokkal kapcsolatba kerülni, hanem arra, hogy (éppenséggel tapintatosan és elfogadólag) a cigány közösségeket „tessék békén hagyni”. Mindezzel együtt, más komoly szakmai vélemények szerint, csakugyan épp azt jelenti a szó, hogy ’érinthetetlen’.De ez esetben is lehetséges, hogy a pogány közösségtől való elzárkózás motiválta az elnevezést. Az viszont tény, hogy a XI. század táján a cigányságot már azonosították valamiképp a pogánysággal.

A roma ember tényleg roma?

Trükkösebb a kérdés, mint az elsőre látszik. A roma szó egyre inkább elterjed, ezt „illik” előnyben részesíteni. A különböző roma szervezetek is előszeretettel használják a szót; a londoni, 1971-ben megtartott Első Roma Világkongresszuson a más-más cigányközösséget képviselő jelenlévők végül egyetértésben fogadták el, hogy a világ összes cigány emberének a közös és hivatalos elnevezése legyen a rom szó többes számú alakja, azaz a roma forma. Ugyanakkor egyáltalán nem mindenki által elfogadott a roma szó! Szimbolikus véleménykülönbség ez, bizonyítja, hogy milyen végtelenül nehéz a diaszpórában élő, több különböző kultúrához társult cigány csoportoknak egységes cigányságként megjelennie a világban, nemcsak a nem cigányok (a gádzsók) előtt, hanem saját nagy közösségük szemében is.

Nos, ennek a roma szó körüli problémának az egyik gyökere abból fakad, hogy a rom egyszerűen azt jelenti, hogy ’házas (romani) férfi’. Csakhogy a cigányság Európai megjelenése után a szó jelentése elágazott: sokaknak az eredeti tartalmat fejezi ki a szó, mégpedig (s ezért a zárójelben a romani elem) avval a tartalommal, hogy ez csak a cigány férfiakra értendő, szigorúan avval a gondolattal, hogy nős ember is. Mások számára viszont a roma magában csupán ’férfi’ értelemben használatos.

Maga a roma szó, a romani emberek nyelvén egy többes számú, hímnemű főnév: nehéz lenne az előbbi, valóban cigány nyelvi jelentések között értelmesen elhelyezni. A jelzőként használt alak a romani – ezért is írtuk az előző mondatban a romani emberek kifejezést. Szóval: a romaszó értelmezése, helyes használata nehezen definiálható a cigány közvélemény számára, ám a romani szót gyakorlatilag minden csoport használja önleírásakor (hangsúlyozzuk: ez nem pusztán egy konkrét szó problematikája – egy nép saját önmegnevezéséről beszélünk, ami az identitás világos fölmutatásához, az önazonosság megéléséhez, így bármiféle együttes társadalmi-politikai-gazdasági-kulturális föllépéshez nélkülözhetetlen!) A sajtó vagy épp a politika nyelvében pedig szinte automatikusan kialakult a káosz: a roma szó gyakran egyes számú főnévként értetődik a cigány nyelvet (legalább alapszinten) nem ismerők számára. A magyarban a szót már közönséges népnévként használjuk, előfordulhat jelzőként (roma kultúra), jelölheti a néphez tartozó személyt, s ilyenkor többes számba is kerülhet (romák).

Az USA Kongresszusa 2000 őszén hivatalos határozatot hozott, miszerint a Kongresszusi Könyvtárnak a Gypsies keresőszót Romanies-re kell cserélnie.

Más elnevezések

Németországban is, Franciaországban is olykor használják a cigányok megjelölésére a saracen szót (ez az arab szarkín ‘napkeleti’ származéka; az olasz scirocco [sirokkó] ‘a Szahara felől érkező szél’ is erre vezethető vissza). A hollandban régebben használták a Heidi szót, amely egyszerűen csak annyit tesz: ’pogány’.


Inline
Inline